Te tudod mit,
engem meg nem is érdekel.
Letépem a fecnit az aranynapokról,
ezek se látnak már több postitot.
Időhiányra pazarolt idő szorít. Pletykálkodunk,
nyelvünkre tapadt a világ lepedéke;
le kéne kaparni, de a munka mindenkinek büdös.
Keserűség, ránk száradt élet szaga ömlik szerteszét.
Te csak azért is,
engem meg sehogy se érdekel.
Elmegyünk a másik irányba, telítődünk.
Senki se tétovázik, ha a hátsó ajtón kiszökhet az élet.